Eseményeink
Megemlékeztünk - 2017. 10. 26.
"Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" Zsoltárok könyve 90:12
November elseje közeledtével, már hagyománnyá vált, hogy lakóinkkal karöltve megemlékezünk a Református öregtemetőben nyugvó ellátottjainkról, támogatóinkról, munkatársainkról, egy-egy koszorút, gyertyát, csokrot helyezve sírjaikra.
Az alkalmat, intézményünk lelkipásztora, Baráthné Hatházi Eszter vezette.
A síroknál meg-megállva felolvasott egy-egy bibliai igét vagy verset hozott és/vagy református énekekkel róttuk le tiszteletünket a síremlékeket körülállva.
Ez is egy fontos alkalom az intézet életében, hiszen ebben a rohanó világban, megfelelő pillanatot nyújt arra, hogy megálljunk és elgondolkozzunk, hogy az idő bizony telik, a földi élet pedig múlandó.
Szent Augustinus: Ne sírj azért, mert szeretsz
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok
És te is önmagad vagy.
Akik egymásnak voltunk,
Azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven,
Ahogy mindig hívtál.
Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,
Ne keress új szavakat.
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
Folytasd kacagásod, nevessünk együtt
Mint mindig tettük.
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is
Hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
Miért lennék a gondolataidon kívül…
Csak mert a szemed nem lát…
Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne
Egész letisztult szép gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves… ha lehet, töröld le könnyeidet,
És ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.